Kirándulás Koreába
Kanyargós út vezetett Dongtan városába, ahol most tábort vertem hosszabb-rövidebb időre. Itt is, mint mindenhol máshol, sok-sok lánnyal, nővel és asszonnyal dolgozom, beszélgetek, eszem-iszom, nevetek és igen, néha sírok is együtt. Az örök mosoly az arcukon, az udvariasság és tisztelet az idősebbekkel szemben egy számunkra már idegen rendszert rejt: a gyermekek a szülők házában élnek egészen addig, amíg meg nem házasodnak. Igen, még mindig és igen, ez a "mainstream" és nem elszigetelt jelenségről beszélek. A fiatalok megismerik egymást, majd összeházasodnak, összeköltöznek és családot alapítanak. Aki nem így tesz, az nagyon-nagyon-nagyon kilóg a sorból. Szerencsés vagyok, amiért mindezt ilyen közelről megtapasztalhatom, az összes búvópatak-szerű indulatával, csapdájával, szépségével és hátulütőjével együtt. Úgy hozta az élet, hogy a nők, akikkel együtt dolgozom, többségében harmincas éveiket tapossák és gyermektelenek. Becca, az egyik tüneményes kolleganőm szemei mandulává tágultak a kérdésemre, hogy édesanya-e. Kiegyenesedett ültében, ahogy belefeszült a kérdésbe. "Nem vagyok házas!" - hangzott el kissé túl hangosan, és ez volt az egyetlen válasz amit a kérdésemre kaptam. Folyt. köv. :)
Kanyargós út vezetett Dongtan városába, ahol most tábort vertem hosszabb-rövidebb időre. Itt is, mint mindenhol máshol, sok-sok lánnyal, nővel és asszonnyal dolgozom, beszélgetek, eszem-iszom, nevetek és igen, néha sírok is együtt. Az örök mosoly az arcukon, az udvariasság és tisztelet az idősebbekkel szemben egy számunkra már idegen rendszert rejt: a gyermekek a szülők házában élnek egészen addig, amíg meg nem házasodnak. Igen, még mindig és igen, ez a "mainstream" és nem elszigetelt jelenségről beszélek. A fiatalok megismerik egymást, majd összeházasodnak, összeköltöznek és családot alapítanak. Aki nem így tesz, az nagyon-nagyon-nagyon kilóg a sorból. Szerencsés vagyok, amiért mindezt ilyen közelről megtapasztalhatom, az összes búvópatak-szerű indulatával, csapdájával, szépségével és hátulütőjével együtt. Úgy hozta az élet, hogy a nők, akikkel együtt dolgozom, többségében harmincas éveiket tapossák és gyermektelenek. Becca, az egyik tüneményes kolleganőm szemei mandulává tágultak a kérdésemre, hogy édesanya-e. Kiegyenesedett ültében, ahogy belefeszült a kérdésbe. "Nem vagyok házas!" - hangzott el kissé túl hangosan, és ez volt az egyetlen válasz amit a kérdésemre kaptam. Folyt. köv. :)
