"A lélek dolga mindig személyes kérdés. Elvontan, személytelenül nem létezik." - írja Müller Péter és ölembe ejtem a könyvet, kibámulva a busz ablakán. Azon gondolkodom, hogy mennyire nagyon lélek dolga ez a gyermek-kérdés. Ideológiák, meggyőződések, normák, eszmények és tanult okosságok mögé bújni csak ideig-óráig lehet. Ahogy Sir Ken Robinson mondja legismertebb előadásában (http://www.ted.com/talks/lang/hu/ken_robinson_says_schools_kill_creativity.html), nem vagy valami népszerű beszélgetőtárs összejöveteleken ha az oktatásban dolgozol, de amikor az embereket a saját iskolai élményeikről kérdezed, a falhoz szögeznek. Mert ez az egyik olyan dolog, ami húsba vágó, mélyre hatoló, mindenkinek a sajátja, legalább. A gyermek(telenség) témája ugyanilyen elevenünkbe vágó, függetlenül attól, hogy szülő-e valaki vagy sem. A gyakran hangos, indulatos, sarkos és szögletes, néha kifejezetten keserű erőlködés a meggyőződés bizonyossággá tételére olyan sokszor tűnik öngyógyításnak... Bele sem kell szólnom, csak hallgatnom. Kiforr belőle egy egész élettörténet, vagy egyetlen trauma feldolgozásának folyamat-ábrája, vágyak variációi, hitek feltételrendszerei, megbánás és öröm, félelem és bűntudat, szeretet és undor, tudattalan történések rejtett térképén elhelyezve. Döbbenetes, hogy milyen mélyen érint meg mindenkit, aki veszi a fáradtságot, hogy állást foglaljon, beszéljen róla, kinyíljon, adjon ennyit magából. Korábban úgy hittem, dolgom van ezzel. Nekem is oda kell tennem az asztalra a nyilván hasonlóan bonyolult, történések, neveltetés és hitvilág szövevényéből horgolt terítőmet. Közben védekezni is próbáltam, indokolni, érvelni, ellenérvelni, változtatni, formálni. Nyűgnek is tűnt néha, nehéz feladatnak, már a hallgatás is, hiszen összecsapott az én csontig hatoló történetemmel, vagy kapcsolódási pontokat találtam és akkor ujjongtam... Egyre inkább érzem úgy, hogy csak hálás vagyok. Nincs vele feladatom, nem kell semmit mellétennem, ellensúlyoznom, kiegyenlítenem. Hiszen ez a lélek dolga, és így személyes kérdés. Alig várom, hogy halljam a következő történetet.
