Túlélés

Galina, kutyasétáltatós barátnőm, egy nagyon kedves jelenség. Okos és aranyos, jószívű és tele van empátiával. Férjével hosszú évek óta szeretnének babát. Egy anyatigris kitartásával és vehemenciájával küzd azért, hogy anya lehessen olyan régóta, hogy a teljes hullámvasutat bejárta már, többször - az összes magaslatot és mélypontot ismeri: nagyon akarom; talán mégsem kéne ha ennyire nehéz; feladtam; mégsem tudom feladni; szeretném, de biztos oka van, hogy nem lehet; négyszer próbáltuk, több veszteséget nem bírunk ki; a kapcsolatunkat is veszélybe sodorja ez az egész; mégsem szeretnék, mert nem vesztem el emiatt a férjem; legalább itt vagyunk egymásnak; mégis szeretnénk, mindketten, teljes szívből; itthon már nem tudnak segíteni; talán a Sors igazítja ezt; stb. Végül külföldre indultak szerencsét próbálni, egy közeli országba, ahol a petesejt-adományozás legális és el is végzik a beültetést. Mindent elrendeztek. Előző nap Natasa, a virgonc kiskutya elszökött és átszaladt az úton, Galina utána... Az autós legalább hetvennel jött a harmincas táblánál. Galina átrepült a szélvédőn, elrepedt a nyakcsigolyája, betört a feje. Éppen hazaérkező férje fogta meg Natasát és fedezte fel, hogy a közeli balesetben az ő párja fekszik az úttesten eszméletlenül. Galina egy hónapja nyakvédőt visel és élénk levelezést folytat a rendőrséggel, ahol megállapították, hogy ő a hibás.

Lassan sétálunk a hóban, nagyokat hallgatunk.
- Az orvos azt mondta, írjam be a naptáramba azt a napot, mint második születésnapot, mert akit így ütnek el, szinte soha nem éli túl...hogy ez az új születésnapom. Már megint megúsztam, de minek??
Hallgatok. Kitörésében nincs semmi patetikus önsajnálat, halkan és józanul beszél, egy ilyen mondat tőle így még döbbenetesebb hatást kelt.
- Minden elúszott. Az orvos, a szálloda, az egész lehetőség... Semmit nem kapunk vissza és szóba sem fognak állni velem, amíg fel nem épülök....és tudod, ezek után...valahogy kezdek mindenben jeleket látni, ez része a túlélési mechanizmusnak azt hiszem... Mintha meghalt volna bennem pont az a részem, aki annyira akarta azt a babát. Úgy értem, minek kell még történnie, hogy felfogjam, nekem nem lehet gyerekem?
Közben szeretettel terelgeti Natasát. Eszébe sem jut őt hibáztatni.
- Ő is olyan, mint egy gyerek.... - mosolyodik el. - Ők olyanok mint a gyerekek, és nem akarnak soha rosszat és ezt senki nem láthatta előre, ebben az egész helyzetben annyi tényező és változó volt, hogy nem is próbálom megkeresni az okát... De tény, hogy letettem róla [a babáról]. Megint. Minek küszködünk itt? Hogy lesz ennek végül vége?

Galina ugyanabban a cipőben jár, mint sok százezren. Felületi megítélés szintjén ő is csak egy a gyermektelen harmincasok közül, aki nem mindenkinek árulja el, micsoda hosszú és rögös ösvényt tapos, milyen akadályokon bukfencezik át. Minden történet egyedi és a maga módján megható, megérinthet és megszólíthat. Ezért is érdemes óvatosan bánni az ítéletekkel. A "megmondással". A jobban tudással. El sem tudom képzelni, mit érezhet most. Csak hallgatok és mellette vagyok. Kap egy ölelést. Aztán lassan hazasétálunk, ők jobbra, mi balra - egy nő és egy kiskutya mindkét irányba. Nagyon sok ilyen történet van a zsákomban. Elteszem ezt is közéjük, de előtte még melegében ide kanyarítottam.

Egy huszonéves, édes kis kolleganőm írta: "Most megint "rátévedtem" a blogodra. Olvasom. És szeretem. Hogy miért is olvasom? Többször felmerült már ez a kérdés bennem és mindig előjön újra.
Talán, mert ahogy a saját és mások gondolatának, érzéseinek, örömeinek, félelmeinek láncszemeit fűzöd össze, mindig maradva azon az ösvényen, amit kijelöltél, abban varázslat van. Pont attól, amilyen érzékenységgel és szeretettel a látogató elé tárod, a gyermektelen valóság is kicsit, ha néha keserédesen is, de mégis- "varázsossá" válik, könnycseppeket hozva a szemembe. Köszönöm!!"

Azon gondolkodtam, milyen hihetetlenül jó dolog, hogy ilyen munkatársaim vannak. :)

Köszöntő

 

Habár az idő múlását nagyon sok módon lehet mérni (vagy nem mérni), egy sokak által elfogadott módja a napok és évek számlálása és ilyen formán, egy új kezdethez érkeztünk, az Idő Kerekének egy újabb fordulásához. Azok, akik velem együtt töprengenek ezen, nagyon sokfélék és én őszinte hálával tartozom mindegyiküknek, amiért adnak, éreztetnek, megosztanak, kérdeznek, figyelnek és szeretnek. A mi témánk maga után húzza a sokféleséget és ez olyan jó. :)

Van olyan köztünk, aki szeretne, van olyan, aki nem. Van olyan, aki még nem, van olyan, aki már nem. Van olyan, akinek nem lehet és olyan, aki tudatosan mond le róla. Van olyan, aki még töpreng és nem tud dönteni. Van olyan, aki halogat, tudva az okokat vagy sem. Van olyan, aki feladta, kemény küzdelmek után és van olyan, aki elengedte, szelíd elfogadással. Van, aki még mindig igyekszik, teljes szívvel. Fiatalok vagyunk és idősek, korosak és kortalanok, tapasztaltak és tapasztalatlanok, boldogok és boldogtalanok, reménykedők és reményvesztettek, dühösek és belenyugvók, szenvedélyesek, elmélkedők, mélyen érzők, tagadásban élők, intuícióra hagyatkozók, számot vetők, távolságtartók, szeretetteljesek, bölcsek, fáradtak, útkeresők, befogadók. Talán egy kicsit mindből van bennünk. Néha így, néha úgy, de megérint minket a gyermektelenség. Annak teljessége és részletei, a felszíne és a mélysége, mindannyiunknak jut belőle valami. Sok közös van bennünk más nőkkel, asszonyokkal, leányokkal és idős hölgyekkel, férfiakkal, fiúkkal és férjekkel, barátokkal és barátnőkkel, kisfiúkkal és kislányokkal, újszülöttekkel és meg nem születettekkel, idősekkel és fiatalokkal. Gondoskodunk róluk, támaszkodunk rájuk, viaskodunk velük, félünk tőlük, várunk rájuk, szeretjük őket, haragszunk rájuk, hiszünk bennük, eltávolodunk tőlük, és közeledünk hozzájuk, az életünk kárpitját szőve. Keresztezzük egymás útjait és nyomot hagyunk egymás életében. Mi ezen a sorson osztozunk, azon amiben a saját gyermek helyét valaki vagy valami más tölti ki, egy darabig vagy mindvégig, szakaszokban vagy teljességében. Egy új kezdet alkalmát megragadva, egy körbe hívlak most. Olyanok körébe, akiknek dolguk van ezzel, akik válaszokat keresnek és kapnak, akik tanácsot kérnek és adnak, akik rátaláltak valamire, akiknek fáj, akik félnek, akik örömet találnak és akik mernek, akik haboznak és akik lépnek, akik utat keresnek és utat mutatnak. Együtt más. Hiszem, hogy együtt gondolkozásra és együttérzésre születtünk, és ebből szeretnék itt megosztani minél többet Veled. :)