Japánban jártam - igaz, csak rövid időre és nem is tegnap volt, ám szeretném a kalandokat kronológiailag sorba rendezni, hiszen az egyik a másikból születik, ahogy egy felfedezésből egy következtetés ami újabb felfedezéshez vezet... Japánban volt alkalmam hagyományos esküvőt szemlélni, fiatalokat megfigyelni szórakozás közben, és egy régóta ott élő barátnőmmel sokat-sokat beszélgetni.
Az országot a filmekből és egyéb helyekről beszerzett sztereotípiák üvegfüggönyét félresöpörve szerettem volna meglátogatni, de néhány nap nem igazán elég a mélyebb jelentések meglelésére. Örültem, hogy lakásban lakhattam és nem hotelban, hogy piacon/boltban vett, otthon főzött ételeket kóstolhttam, hogy volt egy "helybéli" kedves ismerős, aki másképpen kalauzolt keresztül a szokások, ételek, írásjelek, színek és szagok kavalkádján, mint ha én törtem volna magamnak az utat egyedül. Itt sem néztek meg az emberek. A szabadság másfajta megjelenését hordozta ez magában, legalább is Tokyóban. Hihetetlen holmikat, hajakat, cipőket, sminkeket, óriási kretivitással megalkotott teljes "szereléseket", önmegjelenítési formák pompázatos tömkelegét figyeltem tágra nyílt szemmel, nagy örömmel. "Itt bárki bárhogy kinézhet, nincs előítélet..." mondja kedves kísérőm. Ezzel együtt nem láttam olyan extrém jelenségeket, amik elborzasztottak volna, persze tudom mennyire szubjektív mindez. Csupa fantasztikus ötlet és a megvalósítás derűs és nem hisztérikus szabadsága volt az, amit megláttam. Nyilvánvalóan felmerült bennem a gondolat, hogy egy ilyen módon, nagyon is elfogadó közegben - aminek másik (látszólag eme előzővel összeférhetelen) arcát a pontosságban, a szabályok betartásában és a fegyelmezettségben meglátva ugyanolyan döbbenettel vegyes ámulattal figyeltem - nos, hogy itt vajon hogyan viszonyulnak a "gyermektelenség" gondolatköréhez? Kísérőm szerint a beivódott normák és a hagyományok e téren még nagyon erősek és meghatározóak. A házasság itt is elsődleges cél és nem tudunk olyanokról, akik tudatosan nem vállaltak gyereket. De tudom én, hogy egy hihetetlenül gazdag, milliónyi rétegben hajtogatott világ picinyke darabkáját tudtam én megérezni... Csak pillanatképekből és impressziókból nem tudok és nem is szeretnék messzemenő, de még földközeli következtetéseket sem levonni. Azért itt van egy aprócska megfigyelés. Megfigyeltem, hogy a fiatal lányok, akik az iskolás életüket egyenruhában töltik, milyen hirtelen váltanak a mimszoknya+tűsarkú sokszor számomra meghökkentő ötvözetére. Az is hozzátartozott ehhez a megfigyeléshez, hogy aggodalommal vegyes rémülettel figyeltem őket, és nem a merész színválasztás miatt, hanem mert féltettem a testi épségüket. Olyan hihetetlenül labilis mozgással billegtek a számomra hordhatatlannak tűnő körömcipőkben, mindezt tették mindenhol és minden körülmények között, reggel és este, földúton és aszfalton, templomban és túrákra alkalmas parkokban... Sokszor a mozgás hadonászó, egyensúlyt kereső non-verbális jeleit figyelve kétségbeesettnek tűnő, de végtelen elszántántsággal tovább haladó leányokról és asszonyokról Vikivel is beszélgettem és ő megjegyezte: "Itt ez a kellem része. Minél elesettebbnek, minél ráutaltabbnak tűnik egy lány, annál bájosabb a férfiak számára."Mindenképpen érdekes. És mindez megmarad egy impressziónak a millió közül. :)
Az országot a filmekből és egyéb helyekről beszerzett sztereotípiák üvegfüggönyét félresöpörve szerettem volna meglátogatni, de néhány nap nem igazán elég a mélyebb jelentések meglelésére. Örültem, hogy lakásban lakhattam és nem hotelban, hogy piacon/boltban vett, otthon főzött ételeket kóstolhttam, hogy volt egy "helybéli" kedves ismerős, aki másképpen kalauzolt keresztül a szokások, ételek, írásjelek, színek és szagok kavalkádján, mint ha én törtem volna magamnak az utat egyedül. Itt sem néztek meg az emberek. A szabadság másfajta megjelenését hordozta ez magában, legalább is Tokyóban. Hihetetlen holmikat, hajakat, cipőket, sminkeket, óriási kretivitással megalkotott teljes "szereléseket", önmegjelenítési formák pompázatos tömkelegét figyeltem tágra nyílt szemmel, nagy örömmel. "Itt bárki bárhogy kinézhet, nincs előítélet..." mondja kedves kísérőm. Ezzel együtt nem láttam olyan extrém jelenségeket, amik elborzasztottak volna, persze tudom mennyire szubjektív mindez. Csupa fantasztikus ötlet és a megvalósítás derűs és nem hisztérikus szabadsága volt az, amit megláttam. Nyilvánvalóan felmerült bennem a gondolat, hogy egy ilyen módon, nagyon is elfogadó közegben - aminek másik (látszólag eme előzővel összeférhetelen) arcát a pontosságban, a szabályok betartásában és a fegyelmezettségben meglátva ugyanolyan döbbenettel vegyes ámulattal figyeltem - nos, hogy itt vajon hogyan viszonyulnak a "gyermektelenség" gondolatköréhez? Kísérőm szerint a beivódott normák és a hagyományok e téren még nagyon erősek és meghatározóak. A házasság itt is elsődleges cél és nem tudunk olyanokról, akik tudatosan nem vállaltak gyereket. De tudom én, hogy egy hihetetlenül gazdag, milliónyi rétegben hajtogatott világ picinyke darabkáját tudtam én megérezni... Csak pillanatképekből és impressziókból nem tudok és nem is szeretnék messzemenő, de még földközeli következtetéseket sem levonni. Azért itt van egy aprócska megfigyelés. Megfigyeltem, hogy a fiatal lányok, akik az iskolás életüket egyenruhában töltik, milyen hirtelen váltanak a mimszoknya+tűsarkú sokszor számomra meghökkentő ötvözetére. Az is hozzátartozott ehhez a megfigyeléshez, hogy aggodalommal vegyes rémülettel figyeltem őket, és nem a merész színválasztás miatt, hanem mert féltettem a testi épségüket. Olyan hihetetlenül labilis mozgással billegtek a számomra hordhatatlannak tűnő körömcipőkben, mindezt tették mindenhol és minden körülmények között, reggel és este, földúton és aszfalton, templomban és túrákra alkalmas parkokban... Sokszor a mozgás hadonászó, egyensúlyt kereső non-verbális jeleit figyelve kétségbeesettnek tűnő, de végtelen elszántántsággal tovább haladó leányokról és asszonyokról Vikivel is beszélgettem és ő megjegyezte: "Itt ez a kellem része. Minél elesettebbnek, minél ráutaltabbnak tűnik egy lány, annál bájosabb a férfiak számára."Mindenképpen érdekes. És mindez megmarad egy impressziónak a millió közül. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése